Köztes Terek
Ray Oldemburg szociológusnak köszönhetjük a “third place”, köztes terek definícióját, amely a családi és munkahelyi szociális hálónkon kívül eső tereink összességét jelenti. Azon helyekét, ahol a tágabb közösségi köreinkbe tartozó ismerősökkel és ismeretlenekkel találkozhatunk. Ezen terek, találkozók fontosságát gyakran alábecsüljük, holott elengedhetetlen szerepük van a társadalmi kohézió fenntartásában és a különböző csoportok közötti kommunikáció fenntartásában.
Ezek azok a helyek, ahol valamennyi társadalmi réteg megtalálható nemtől, életkortól, vallástól és végzettségtől függetlenül. E tereken van lehetőség arra, hogy a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok tagjai találkozzanak egymással, párbeszédet folytassanak, aktívan vagy passzívan kikapcsolódjanak, szórakozzanak, jobban megismerjék egymást.
Az elmúlt évek eseményei, a korona vírus járvány által elkerülhetetlenné vált lezárások és azok gazdasági következményei, majd a háború és az infláció szorításában emelkedő energia árak miatti megszorításokat ezen köztes terek is megszenvedik, miközben mindannyiunk számára kézzelfoghatóvá tették helyzetünk törékenységét. Holott az emberi psziché nem változott, továbbra is, sőt talán a jelenlegi helyzetben még inkább szükségünk van ezen különleges terekre, alkalmakra melyeken keresztül kapcsolódhatunk egymáshoz, ahol megérthetjük mi és miért történik és alkalmazható praktikákat is megismerhetünk.
Szükségünk van az ilyen köztes terekre helyekre, ahol látszólag össze nem tartozó, különböző dolgok és emberek kerülhetnek közel egymáshoz. Melynek/Mely kapcsolat eredményként kiderülhet, hogy a furcsa párokban, kapcsolódásokban a fekete hattyú helyett, inkább a lehetőséget érdemes meglátnunk.
Igazából ezeken a helyeken van esélyünk arra, hogy valami újat hallhassunk, lássunk, megtapasztaljunk vagy éppen ellenkezőleg egy régi - ismerni vélt dolgot, mások szemén/nézőpontján keresztül is megismerhessünk és esetleg felfedezzünk korábban számunkra észrevétlen részleteket. Tanuljunk. Hiszen tanulni mindig másoktól tanulunk, a tőlünk különbözőktől.
Ezért is kell újra összejöjjünk, hogy beszéljünk arról, mit tehet az egyén, a közösség és egy nemzetállam a jelen helyzetben. Őszintén kell beszéljünk a szénről, amely úgy tűnik mára közellenséggé lett, holott egyáltalán nem az. Nem szabad elfelejtenünk a középiskolai biológia, kémia órán tanultakat. Hiszen szén nélkül nem lenne élet, nem lennénk mi sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a karbonéhségünk klímaváltozásban játszott szerepe felett szemet hunyhatnánk. Éppen ellenkezőleg, ideje láthatóvá tennünk minden általunk fogyasztott terméknek, szolgáltatásnak a karbon tartalmát. Ezzel is segítve a vevői döntéseket és az üzletek közötti valódi verseny létrejöttét a minél gyorsabb és kisebb karbon terhelés megvalósítására.
Kendőzetlenül kell beszéljünk a szó szoros és átvitt értelmében is sokszor fullasztó városi életről. Hogyan lehetnek a városaink újra élhetőek és emberközpontúak minden városlakó számára.
A hulladék és a munkanélküliség fogalmait nem ismerő természettől eltanulható mintákról, megoldásokról melyek segíthetnek a rendszereink revitalizációjában és átalakításában, hogy végre magunk mögött hagyhassuk a pazarló és nem fenntartható lineáris gazdaságot.
Hogyan lehet a rövidtávú igényeinket és a hosszútávú céljainkról hozott döntéseinket a szavakon túl a tetteikben is harmonizálni (egyeztetni?). Miért segíthetnek nekünk ez ügyben a fák. Feltéve, ha végre kezdünk valamit a társadalmi betegséggé vált növényvaksággal.
Hova tűntek el a szomszédjaink és miért fontos, hogyan és hol lehetséges a szomszédolás? Milyen módon születnek, az ennek teret biztosító „helyek” és mitől válnak vonzóvá, sikeressé?
Kicsodák és hogyan működnek az energia közösségek. Akiknek kitüntetett szerepe lehet a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedésünk és az érintett közösségek önrendelkezése, rugalmassága és jóléte növekedése szempontjából.
A szokásaink és értékeink társadalmi szintű változásai tekintetében milyen szerepet szánunk a tömegkultúrának és a művészetnek.
Miért van szükségünk hétköznapi hősökre és arról is, hogy összeegyeztethető-e a szolidaritás és a hatékonyság?
Kikre számítunk? Diákokra, magán és üzletemberekre, vállalat és intézményvezetőkre. Mindenkire, aki tudja, hogy ha gyorsan akar menni akkor egyedül kell utazzon, de ha messze szeretne jutni akkor társakra lesz szüksége. Akik tudják, hogy az altruizmus most fontosabb, mint bármikor. Mindenkire, aki nem szeretné, hogy a tavalyi legyen hátralévő élete leghidegebb nyara.
Arisztotelész szerint minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra. Egyetértünk vele. Tudni jó és jó tudni.
Ugye velünk tartotok?!
TEDxDanubia
